Cseppköveknek – amint erre nevük is utal – a csepegő vízből kiváló ásványi alakzatokat nevezzük. Képződésük ütemét erősen befolyásolja az oldat töménysége, illetve az éghajlat (a víz utánpótlása).

Fajtáik anyaguk típusa szerint

A cseppkövek anyaga nagyon sokféle lehet; jelenleg 68-féle ásványból ismerünk cseppköveket. Magyarországon a legtöbbször kalcit-, aragonit-, gipsz- és jégcseppköveket írtak le.

• A legismertebbek, leglátványosabbak a karsztos barlangokban növő, csepegő vízből kivált, kalcium-karbonátból (kalcitból, illetve aragonitból) álló cseppkövek. Főleg kalcium-karbonátból állnak a betonépítményeken átszivárgó vízből kikristályosodó betoncseppkövek is.


• Főleg az evaporitos összletekben képződő, úgynevezett gipszbarlangokban gipszből is képződnek kisebb, többnyire jelentéktelen külsejű cseppkövek.


• Télen a megfagyó vízből rendszeresen alakulnak ki jégcseppkövek. Ezek legismertebb változata a jégcsap. A jégcseppkövek kedvező mikroklímán még a mérsékelt égövben is átvészelhetik a nyarat. Ez főleg különleges légforgalmú barlangokban fordul elő; ezeket a bennük évszázadokon–évezredeken át gyarapodó jégcseppkövekről jégbarlangoknak, illetve jegesbarlangoknak nevezik.


• A túltelített sóoldatokból (főleg sóbányákban) só anyagú (a leggyakrabban konyhasó) cseppkövek válhatnak ki.


• Felszín alatti ércbányákban rendkívül változatos összetételű cseppkövek alakulnak ki. Magyarországon mind ásvány-, mind alaktani szempontból a leggazdagabbak a recski mélyszint (északi bányamező) cseppkőkiválásai voltak. 2000-ben a bányát elárasztották, és ezzel Magyarország legjelentősebb élettelen természeti értékei megsemmisültek.


• Főleg vasércbányákban, de érctelepek felszíni oxidációs kérgében, az úgynevezett vaskobakban is viszonylag gyakran alakulnak ki limonit anyagú cseppkövek.

Alaktani típusaik

Sztalaktit és sztalagmit

Cseppkődrapéria

Heliktit

• 
  Függőcseppkő (sztalaktit): a barlangi kiválások leggyakoribb és legközismertebb típusa. Embrionális változata a szalmacseppkő, amely vékony falú, csőszerű.


• 
  Szalmacseppkő (fisztula): a vékony falú, vízcseppnyi belső átmérőjű cső; a függőcseppkő előzménye.


• 
  Állócseppkő (sztalagmit): a lehulló vízcseppekből kiváló, függőlegesen felfelé álló, domború aljú képződmény. Mérete és alakja a csepegés intenzitásától és az esés magasságától függ. Szintén kalcit alkotja, de a világon még 28 féle ásványból ismeretes sztalagmit.


• 
  Cseppkőoszlop (sztalagnát): a függő és hozzátartozó állócseppkő összenövésével alakul ki, azok formai jegyeit és kialakulásmódját őrzi. Hat „közönséges” barlangi ásványon kívül képződhet kősóból és thenarditból (szulfátásvány).


• 
  Drapéria: áthajló felületen végigfolyó, a vízcseppekből kiváló, függönyszerűen lelógó képződmény. Fiatal, keskeny változata a cseppkőléc. A drapériák látványos fajtái a cseppkőzászlók.


• 
  Konulit: laza aljzati kitöltésben keletkező, csepp vájta mélyedések felületén vagy a szétfröccsenő vagy a felgyülemlő víz alakítja ki ezt a tölcsérszerű alakzatot. A túlfolyó víz által létrehozott alfajtája a cseppkőcsésze, a szétfröccsenő vízből kiváló korallszerű képződmény a legyező (ez utóbbi csak spanyol barlangokban ismert).


• 
  Tornyok: meredek üledékfelszíneken a csepperóziós hatásra kialakuló agyag- vagy iszaptornyocskák felületén a széjjelfröccsenő vízből egyidejű mész-, ritkábban gipsz-kiválással keletkezik ez az alakzat.


• 
  Gyűrű: egy-egy csepegési pont körül a szétfröccsenő permetcseppecskékből képződött kör vagy ellipszis alakú szimmetrikus mészkiválás. Európában eddig még csak Szardíniában fordult elő.


• 
  Cseppkőlefolyás: a leggyakoribb kiválástípusok egyike. Sima, réteges felépítésű, általában hullámos felületű alakzat, nagy felületen végigfolyó vékony vízrétegből alakul ki. Fajtái: A megfagyott vízesésre hasonlító cseppkőzuhatag. Környezetétől taplógombaszerűen előreálló altípusa a cseppkőbaldachin.


• 
  Mésztufagát: folyó vízből, a vízfolyás irányára derékszögben kiváló és azt visszaduzzasztó, legtöbbször félköríves falszerű képződmény.


• A mésztufagát zárt (köríves) változata a cseppkőmedence (tetaráta). A lefolyások vagy más cseppkövek felületén lassan leszivárgó vízből rendkívül látványos mikrotetaráták válnak ki.


• 
  Zuhanyrózsa: a trópusi karszton, a záporok után a mennyezetből vízesésszerűen kiömlő víz formázza meg ezt az alakzatot. Ha az oldalfalból kiömlő víz alkotja és félbevágott kemencére hasonlít, akkor vízköpő a neve.


• 
  Gejzírmit: a barlang aljáról feltörő vizekből kiváló, vulkáni kúphoz hasonló alakzat.


• 
  Korralodoidok: csomós, gömbös vagy korallszerű, réteges felépítésű képződmények. Többnyire légteres járatokban keletkeznek. Fajtái: borsókő 1 cm-nél kisebb gömböcskékből áll, korall-borsókő: korallszerűen megnyúlt ágacskákból áll, gomba-borsókő: laposan szétterül, karfiol: csak kisebb dudorokkal tagolt felületű képződmény.


• 
  Heliktit: görbecseppkő, ami látszólag ellentmond a gravitáció törvényének. Esetenként kukac vagy horog alakú, máskor elágazó képződmény.


• 
  Montmilch: puha állagú, nedvesen kenhető, szárazon lisztszerű cseppkőformájú képződmény. Kialakulására többféle elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy tartós vízborítás hatására változik meg a cseppkövek felületének összetétele és állaga.

Képek

• 
  

  

  
  

  
  

  Függőcseppkő a Rákóczi-oldaltáró barlangjában
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Hajdúugrató (Gerecse)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Hajdúugrató (Gerecse)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Cseppkő infrával
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Cseppkövek infrával, köztük szúnyog
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Állócseppkő és szalmacseppkő
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Fehér-barlang (Perkupa)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  A Carlsbad-barlang (Új-Mexikó)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Cseppkőoszlop (Katerloch, Ausztria)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Szalmacseppkő (Gardner's Gut, Új-Zéland)
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Változatos alakú jégcseppkövek a lillafüredi vízesés mellett
  

  
  

  
  


• 
  

  

  
  

  
  

  Jégsztalaktitok a lillafüredi vízesés mellett
  

  
  

  
  

.mw-parser-output .tarsprojekt-alapfloat:right;clear:right;width:272px;margin:0 0 1em 1em;border:1px solid #a2a9b1;padding:4px;background-color:#f8f9fa;font-size:95%.mw-parser-output .tarsprojekt-alap-ikonfloat:left.mw-parser-output .tarsprojekt-alap-szovegmargin-left:60px@media screen and (max-width:719px).mw-parser-output .tarsprojekt-alapfloat:none;width:auto;margin:0 0 1em.mw-parser-output .tarsprojekt-alap:afterdisplay:block;content:"";clear:both@media print.mw-parser-output .tarsprojekt-alapdisplay:none

A Wikimédia Commons tartalmaz Cseppkő témájú médiaállományokat.

Források

• 
  Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 19. o. ISBN 963-85773-2-0  
  


• Fügedi P. U., Nádor A., Sásdi L., 1992: A recski bánya mélyszintjének vízkőkiválásai. MÁFI Évi Jelentése az 1990. évről, 305–319.


• Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 192. ISBN 963-05-7847-6
  


• Kordos László – Jakucs László – Gádoros Miklós (1984): Magyarország barlangjai. – Gondolat