Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Orson Welles
Orson Welles 1937-ben
Életrajzi adatok
Születési név	George Orson Welles
Született	1915. május 6.[1][2][3][4][5][6][7][8][9] Kenosha[10]
Elhunyt	1985. október 10. (70 évesen) Los Angeles, Kalifornia
Sírhely	Ronda
Házastársa	Virginia Nicholson (1934-1940) Rita Hayworth (1943-1948) Paola Mori (1955-1985)
Élettárs	Oja Kodar
Gyermekei	Christopher Welles Feder Rebecca Welles Manning (1944–2004) Beatrice Welles
Pályafutása
Iskolái	Todd Seminary for Boys School of the Art Institute of Chicago
Aktív évek	1931–1985
Tevékenység	rádiós, színész, színházi és filmrendező
További díjak	Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvnek (Aranypolgár, 14. Oscar-gála) AFI Life Achievement Award (1975) Életműdíj (1970) Arany Pálma (1952) Arany Oroszlán díj (1970)
Orson Welles aláírása
Orson Welles weboldala Orson Welles az IMDb-n PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Orson Welles témájú médiaállományokat.

George Orson Welles (Kenosha, Wisconsin, USA, 1915. május 6. – Los Angeles, Kalifornia, USA, 1985. október 10.) rádiós, színész, színházi és filmrendező, a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban. A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as rádión sugárzott felolvasás, majd az 1941-ben forgatott Aranypolgár című film emelte.

Gyerekkora

1915. május 6-án született George Orson Welles néven. Apja, Richard Head Welles (1872-1930) sikeres feltaláló és anyja, Beatrice Ives Welles (1881-1924) zongoraművész volt.
Apai nagyapja Orson S. Head, ügyvéd volt.

Gyermekkora eleinte nem alakult valami jól. Szülei hamar elváltak, és édesapja Chicagóba költözött, ahol tovább folytatta a feltalálói munkáját, addig, amíg az alkoholizmusa miatt abba nem hagyta. 1924-ben Welles kilencéves volt, amikor az édesanyja egy chicagói kórházban meghalt 42 évesen.

Alkoholista apja ezután elvitte magával, Jamaicába és Távol-Keletre. Amikor visszatértek letelepedtek egy szállodába, ami az apja tulajdonában volt. Amikor a hotel leégett, apjával együtt kénytelen volt útnak indulni ismét.

Rövid ideig járt állami iskolába, a Madisoni, Wisconsinba, ahol negyedik osztályosként beiratkozott.

1926. szeptember 15-én lépett be a Todd Szemináriumi Boys iskolába, ahonnan a bátyját, Richard Ives Wellest, tíz évvel korábban, kizárták helytelen viselkedése miatt.

Wellest, itt Roger Hill tanár tanította és segítette, hogy át nyújtott neki egy oktatási könyvet, amelynek hatására felbecsülhetetlen, kreatív élményeket kezdett átélni, lehetővé téve neki a koncentrálást olyan témákra, amelyek érdekelték.

Ebben az iskolában rendezéssel is próbálkozott, a Julius Cesar előadással elnyerte a chicagói Színházi Társaság díját a vidék legjobb iskolai rendezéséért. Összesen négy évig járt ebbe az iskolába.

1930. december 28-án, 15 éves volt, amikor az apja meghalt 58 évesen, egyedül egy Chicagói szállodában. Végakaratában megnevezte a gyámját. A család egyik barátja, Bernstein doktor lett a gyámja.

1931-ben, tizenhat évesen ott hagyta az iskolát és elutazott Európába. Szamárháton bejárta Írországot, s még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett.

1934-ben fesztivált rendezett Woodstockban, melyre meghívta a dublini Gate Theatre-beli barátait.

New York (1930-as évek)

Welles 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven. 1938-tól kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus- és modern regények rádiós adaptációját adta elő. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre – olyan átérzéssel, hogy országszerte hallgatók milliói hitték valóságnak a földönkívüliek invázióját, s a kontinensnyi ország számos pontján kitört a pánik. Az eset a Föld szinte minden országában a címlapokra kerül, Welles rádióműsorát pedig felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.

Hollywood (1940-es évek)

1939-től Welles (és a Mercury Theater stábja) Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik, a történet különböző szereplőinek szemszögéből.

A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette. Csupán később – a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően – fedezték fel Welles mesterművét és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.

Magánélete

Háromszor házasodott életében. Feleségeitől három lánya született.

1934. november 14-én feleségül vette Virginia Nicolson (1916-1996) chicagói születésű színésznőt és 1940. február 1-jén véget ért a házasságuk. A házasságukból született egy lányuk, Christopher Welles Feder.

Később beleszeretett, Dolores del Río mexikói színésznőbe, akinél tíz évvel volt fiatalabb. Amikor meglátta egy filmjében, akkor lett szerelmes belé. Ez az élettársi viszonya négy évig tartott (1938-1942). Del Rio 1943-ban visszatért Mexikóba, röviddel azután, hogy Welles ismét megnősült.

Második neje Rita Hayworth amerikai színésznő lett. Megszületett a második lánya, Rebecca Welles Manning (1944–2004). Vele együtt szerepelt az 1943-ban készült Utazás a félelembe c. filmben. Közben Welles újra kapcsolatot tartott Doloresszel, amikor a házassága Hayworthtal teljesen boldogtalanná vált. 1947. november 10-én végleg elváltak.

1955. május 8-án feleségül vette harmadik nejét, az olasz származású Welles Paola Mori (született grófnő Paola di Girifalco) színésznőt. Ekkor született meg a harmadik lánya, Beatrice Welles. Ez házasság a haláláig tartott.

Halála

1985. október 9-én este, egy nappal a halála előtt, már egészségügyi gondokkal nézett szembe, miközben aznap interjút készítettek vele. Szívpanaszokkal és súlyos cukorbajjal is küzdött, végül 1985. október 10-én szívroham következtében meghalt. Halála után elhamvasztották.

Válogatott filmográfia

Rendezései

• 
  Hearts of Age (1934) – Welles első filmje, 18 évesen készítette némafilmjét.


• 
  Too Much Johnson (1938)


• 
  Aranypolgár (Citizen Kane) (1941) – Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvért; jelölték még a legjobb férfi főszereplő, legjobb film és legjobb rendezés kategóriában. A Brüsszeli tizenkettő egyike.


• 
  Az Ambersonok ragyogása (The Magnificent Ambersons) (1942) – Oscar-jelölés a legjobb film díjára; Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, illetve több részt újraforgattak, az eredeti változat elveszett

A képen látható (többek között) Edward G. Robinson, Richard Long, Loretta Young, Martha Wentworth, Orson Welles, Philip Merivale, Byron Keith (The Stranger, 1946)

• 
  Az óra körbejár (The Stranger) (1946)


• 
  A sanghaji asszony (The Lady from Shanghai) (1947) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változat elveszett


• 
  Macbeth (1948) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot nemrégiben helyreállították


• 
  Othello (1952) – Arany Pálma győzelem, 1952-es cannes-i filmfesztivál
  


• 
  Bizalmas riport (Mr. Arkadin aka Confidential Report) (1955) – Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot 2006 áprilisában adták ki


• 
  A gonosz érintése (Touch of Evil) (1958) – díjat nyert a brüsszeli világkiállításon; Welles kívánsága ellenére lerövidítették és megvágták, az eredeti változatot nemrégiben helyreállították


• 
  A per (The Trial) (1962)


• 
  Éjféli harangszó (Chimes at Midnight) (1965)


• 
  Halhatatlan történet (The Immortal Story) (1968)


• 
  The Deep (1970) – befejezetlen


• 
  The Other Side of the Wind (1970-76) – kiadatlan, helyreállítás folyamatban


• 
  F for Fake (aka Vérités et mensonges) (1974)

Egyéb filmjei

• 
  Swiss Family Robinson (1940) – narrátor


• 
  It's All True (1942)


• 
  Utazás a félelembe (Journey Into Fear) (1943) – színész, Norman Foster társrendezője.


• 
  Jane Eyre (1944) – színész (Rochester)


• 
  Párbaj a napon (Duel in the Sun) (1946) – narrátor


• 
  Monsieur Verdoux (1947) – ötlet


• 
  A harmadik ember (The Third Man) (1949) – színész, dialóg


• 
  Moby Dick (1956) – cameo jelenet, mint színész


• 
  Man in the Shadow (1957) – színész


• 
  Hosszú, forró nyár (1958) Will Varner


• 
  Compulsion (1959) – színész


• 
  A túró (La ricotta) (1962) – színész


• 
  Ember az örökkévalóságnak (A Man for All Seasons) (1966) – színész


• 
  I'll Never Forget What's'isname (1967) – színész


• 
  Casino Royale (1967) – mint Bond ellensége, Le Chiffre ("Zero" vagy "The Cipher")


• 
  Don Quixote (1969, 1992-ben volt a bemutató) – író, rendező, színész


• 
  A neretvai csata (1969) – mint Chetnik szenátor


• 
  Start the Revolution Without Me (1970) – narrátor, cameo jelenet


• 
  A 22-es csapdája (Catch 22) (1970) – színész


• 
  Waterloo (1970) – színész


• 
  Flame of Persia (1972) – dokumentumfilm narrátora


• 
  The Muppet Movie (1979) – cameo


• 
  History of the World, Part One (1981) – narrátor


• 
  The Dreamers (1980–82, befejezetlen) – színész, író, rendező


• 
  Transformers: The Movie (1986) – hang

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Orson Welles című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

• 
  Nemes Károly: Orson Welles (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1977) ISBN 963-280-494-5
  


• Orson Welles - Filmkatalógus


• 
  Orson Welles a PORT.hu-n (magyarul)
  


• Orson Welles életrajza a prae.hu oldalon


• Orson Welles magánélete a Borsonline.hu oldalon


• Orson Welles a Lib.ke.hu oldalon


• 
  Bibliográfia (angolul)
  

További információk

• 
  Adatlapja az IMDb-n (angolul)
  


• Orson Welles 70 éve rémítette halálra Amerikát